1. Vilmos főherceg laktanya
2. Gidófalvy Lajos
Budapest, Gidófalvy Lajos utca 1.
Bővebben:
A Tüzér, Fóti, Klapka utcák és a Róbert Károly körút által bezárt területen épült.
A laktanya névadója Habsburg–Tescheni Vilmos Ferenc Károly főherceg (* Bécs, 1827. április 21. – † Weikersdorf, 1894. július 29.), osztrák főherceg, altábornagy, 1864-től a császári-királyi tüzérség főfelügyelője, 1863–1894 között a Német Lovagrend 57. nagymestere.
Bécs II. kerületében (Leopoldstadt), a Vorgartenstassén is épült 1894–1896 között egy tüzérségi laktanya (Erzherzog-Wilhelm-Kaserne) mely szintén a főherceg nevét viselte, 2005-ös lebontásáig.
A budapesti Vilmos főherceg laktanya funkcionálisan tüzér laktanyának épült a kiegyezés környékén. Az 1887-es, a váci határban található katonai létesítményeket tartalmazó helyszínrajzon már szerepel a tüzérezred laktanyája. A laktanya az idők folyamán szűknek bizonyult, fejlesztésre, korszerűsítésre szorult. 1894-ben a cs. és k. Hadmérnökkari Igazgatóság a laktanya bővítésére vonatkozó folyamodványt, illetve terveket nyújtott be a Székesfőváros Közmunkák Tanácsához. Az 1887-es és az 1894-ben keletkezett helyszínrajzok összehasonlítása, valamint a tervrajzok áttekintése alapján tudható, hogy a bővítésre vonatkozó tervek a kettő törzsépület (parancsnoksági épületet), egy új legénységi épület, istállók, kocsiszínek, fedett lovardák építésére vonatkoztak. Az építés, a tervrajzok jóváhagyását követően haladéktalanul megindult.
Az épülő (bővülő) laktanya több mint harminc épületből álló épületegyüttese nagy területet igényelt, amely a legénységi, altiszti és tiszti állomány elhelyezését, az állomány kiképzését, gyakorlatoztatását, az eszközök (fegyverek) elhelyezését biztosító épületeket, a lovak istállóit, kovácsműhelyt, fürdőépületet, raktár épületet, sőt, fogdát is magába foglalt.
A laktanya építése (bővítése) egy év alatt befejeződött, a lakhatási engedélyt 1895. augusztus. 11-én Budapest Székes Főváros Tanácsa kiadta.
A laktanya épületeinek tervdokumentációi igényes tervezői, a mai napig fennmaradt, funkcionáló épületelemei pedig precíz kivitelezői munkáról tanúskodnak.
A megmaradt épületek (a tiszti, a két parancsnoksági, a két legénységi épület, a raktár és konyha épülete, a fogda épület és a két lovarda épület) a felújítások során elvesztették régi patinájukat, díszeiket, sőt mai állapotukban felújításra szorulnának. Különösen igaz ez a volt fogda épületre, a volt raktár és konyha épületére.
A laktanyát első alkalommal, funkciójának megfelelően, a császári és királyi 10. tábori ágyús ezred vette birtokba. (Az ezred az 1885-ben, az 5. tábori tüzérezredből alakult 7. önálló üteg ezreddé fejlesztése során, 1894-ben létrehozott 10. hadosztály tüzérezredéből alakult át 10. tábori ágyus ezreddé 1908-ban. Kiegészítési területe: Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Fejér, Somogy, Tolna, Baranya, Bácsbodrog, Jásznagykunszolnok vármegyék. tudható, hogy – változó alárendeltségekben - végig harcolta az első világháborút. Részt vett a különböző hadszíntereken folytatott harcokban. (1914.augusztus.14-i beosztás szerint a 31. tüzérdandár, 31. gyaloghadosztály. 4. hadtest, 2. hadsereg kötelékében, a déli hadszíntéren kezdte meg a háborút)
Az ezred alapvető fegyverzete az Osztrák Magyar Monarchiában (OMM) és a Magyar Honvédségben egyaránt rendszeresített hatos fogattal vontatott 5-8 M 8 cm-es tábori ágyú volt.
A laktanya részei:
1 Tiszti szállás 20-21 Kocsiszín 30 Tiszth. szállás
2-3 Törzsépület 22 Fogda
4-5 és 14 Legénységi körlet 23-24 Kovácsműhely
6-13 Istálló 25 Kantin
15-16 Nyitott lovarda 26 Élelmiszer raktár
17-18 Fedett lovarda 27-28 Tornatér
19 Lóúsztató és úszómedence 29 Betegló istálló
A laktanyai épületeken jelentősebb korszerűsítési munkákat, fejlesztéseket, első alkalommal az 1930-as években kellett végezni, amikor a fogatolt tüzérséget váltó gépvontatás megjelenése és egy légvédelmi tüzér alakulat laktanyába települése ezt szükségessé tette.
A laktanya történetéről tudható, hogy az I. világháború, majd a monarchia felbomlása, az első köztársaság, majd a Magyar Tanácsköztársaság alatt is tüzér alakulatok használták a Vilmos főherceg laktanyát.
A laktanya elnevezése - története során - több alkalommal változott az egymást váltó politikai kurzusok alatt. A Magyar Tanácsköztársaság idején, Pogány József hadügyi népbiztos 1919. március 27-én elrendelte, hogy a laktanyáknak új nevet kell adni. A Vilmos főherceg laktanya új elnevezése Engels laktanya lett. A laktanyában emléktáblát kellett elhelyezni az új név viselőjének méltatásával. A névadást ünnepséggel kellett emlékezetessé tenni.
1918 végén, 1919 első felében jelentős feladatot adott a polgári és katonai hatóságoknak egyaránt a frontról visszatérő katonák fogadása, leszerelése és a fővárosból történő mielőbbi, lehetőleg szervezett tovább indítása.
A Vilmos főherceg (Engels) laktanyából 1919 áprilisában szerelték le a következő alakulatokat:
- az 5/38. székely tüzér üteget,
- a volt 69. honvéd tábori tüzér ezredet,
- a volt vasutas ezredet,
- a volt 69. honvéd gyalogezredet.
A leszerelt alakulatok távozásával, illetve azzal párhuzamosan felállításra került a laktanyában a vörös vasas pótüteg.
A Vilmos főherceg (Engels) laktanya történeténél fontos megemlíteni a június 24-i ellenforradalmi felkelésben játszott szerepét. A felkelést az országos méretekben szervezkedő ellenforradalmárok tíz nappal korábbra, és az egész országra kiterjedő általános felkelésként tervezték. A „vörös kémszolgálat” azonban tudomást szerzett az előkészületekről, és a vezetőket, élükön báró Perényi Zsigmonddal június 9-én letartóztatták.
Az általános felkelést szervező, fel nem fedezett csoportok azonban még tovább reménykedtek. A mozgalom lelke Lemberkovics Jenő százados, a hadügyi népbiztosság tanügyi osztályának vezetője volt, aki a felkelés központjává a Ludovika Akadémiát tette, s aki 15–20 ezerre (túl)becsülte a 24-én mozgósíthatók számát. Az ellenforradalom vezetősége a Ludovika mellett különösen a Vilmos főherceg laktanya (akkor Engels laktanya) tüzértisztjeire, valamint az Óbudán tartózkodó „Maros” monitorra, valamint a „Csaba” és „Pozsony” őrnaszádok tisztikarára számított.
A tervek szerint az Engels laktanya délután három órakor leadott húsz ágyúlövése lett volna a jeladás a felkelés megkezdésére. A Ludovika 27 tisztje és 257 akadémistája azonban hiába várta a lövéseket. A harcot végül négy órakor mégis megindították. Lefegyverezték a kapu előtt álló vörös őrséget, megszállták a főépületet és a kapukat, egy különítményük pedig kb. 15 perc alatt elfoglalta a József telefonközpontot. Megjelentek a Dunai Flottila nemzeti színű zászlós monitorai, és három lövést adtak le a „szovjetház”-nak keresztelt Hungária Szálló épületére.
A zendülés ellen gyorsan mozgósították a vörös hadsereget és a vörösőrséget. Az Engels laktanyában több tiszttársával együtt elfogták, majd agyonlőtték Lemberkovics századost. Az ellenforradalmi lázadást mind a fővárosban, mind vidéken felszámolták.
A Tanácsköztársaság bukását követően a katonai, politikai helyzet konszolidálásáig, a Karhatalmi Főparancsnokság intézkedésének megfelelően karhatalmi erők, csendőrcsoportok nyertek elhelyezést a laktanyában.
1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés katonai rendelkezései megszüntették az általános védkötelezettséget és kimondták, hogy a magyar haderő önkéntes jelentkezésen alapuló zsoldos hadsereg, amelynek rendeltetése a belső rend fenntartása és a határőrizet ellátása. Létszámát 35000 főben állapították meg. Megtiltotta a magyar hadsereg számára a légierő felállítását, harckocsik és páncélos járművek beszerzését (1921.XXXIII. tc. és 119 cikkely). A rendelkezésre álló keretből 7 dandár létrehozására volt lehetőség. 1922. január 1-től megalakuló Magyar Királyi Honvédségben felállították az új haderő alapegységeit, a vegyesdandárokat, összesen hetet, köztük a Magyar Királyi 1. budapesti Honvéd Vegyesdandárt is.
Az 1920-as évek közepétől és az 1930-as években lovas tüzérek nyertek elhelyezést a laktanyában. Az alakulat Bem Józsefnek, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legendás tábornokának nevét vette fel. Elit fegyvernemnek számított a tüzérség. A lovas tüzéreket nagy tisztelet övezte a városban és szakmai körökben, melyet a társadalmi kapcsolatok ápolásával, ezrednapok, sportversenyek, bemutatók szervezésével öregbített is az ezred vezetése és a tisztikara. Számos meghívó, kitűző, sportérem, filmhíradó tanúskodik az egykori pezsgő tüzéréletről, sport és társadalmi kapcsolatokat ápoló rendezvényről.
A Bem tüzérek alapvető fegyvere az 5-8M 8 cm-es lóvontatású löveg volt.
Az Osztrák Magyar Monarchiában (OMM) és a m. kir. Honvédségben is rendszeresített lövegfajta volt a hatos fogattal vontatott 5-8 M 8 cm-es tábori ágyú, melyet az I. és még a II. világháborúban is alkalmaztak.
A kor katonaszakmai, technikai színvonalának fejlődésével és a Magyar Királyi Honvédség szervezeti korszerűsítésével párhuzamosan a laktanya és a csapatélet is folyamatosan átalakult. 1937. szeptember 28-án, amikor a vegyesdandár állományába került a Budapesti 1. Légvédelmi Tüzér Osztály, az érkező technikai eszközök fogadásához szükséges fejlesztésekre került sor a Vilmos laktanyában. Gépkocsiszínt építettek, a kovácsműhelyt és az istállók egy részét átalakították és földszintes garázsok épültek a helyükön.
Ez a beruházás illeszkedett az 1938-as "Győri program"- ként ismert, honvédségfejlesztési stratégiába. Sok más eleme mellett ez a fejlesztési elgondolás kiemelt fontosságot tulajdonított a légvédelem korszerűsítésére, a páncélozott járművek, harckocsik fejlesztésére, gyártására, a motorizáció fokozására (1938. február 27-én megszűnt a Népszövetség pénzügyi ellenőrzése Magyarország irányában és így lehetővé vált nagyszabású fegyverkezés meghirdetése).
A Vilmos laktanyában a tüzér egységek mellett egyéb, a tüzérséghez tartozó szakmai kiszolgáló szervezetek is helyet kaptak, mint például a m. kir. Honvédség Tüzérműszaki Szakszolgálat Átkenő Különítménye.
A laktanya életének bemutatásakor meg kell emlékezni a háború alatt és különösen a német megszálláskor felerősödött XIII. kerületi ellenállási mozgalomról és annak egy kiemelkedő katonaszemélyiségéről, Gidófalvy Lajos ezredesről. Gidófalvy, a XIII. kerületi katonai parancsnokságon, mint körzeti leventeparancsnok működött. 1944 őszén megbízást kapott a XIII/1. Kiegészítő Karhatalmi Század megalakítására. Mint demokratikus gondolkodású és németellenes érzelmű tiszt, lehetővé tette, hogy a Vilmos-laktanyában levő alakulatánál katonaszökevények, szökött munkaszolgálatosok és más üldözöttek menedéket kapjanak. Kapcsolatot talált az ellenállási mozgalommal és a már 2000 főre duzzadt alakulat tagjaiból létrehozott ellenállási csoportokkal német- és nyilas ellenes akciókat hajtottak végre. 1945 januárjában a letartóztatás elől illegalitásba vonult. A nyilasokkal vívott tűzharcban vesztette életét. Hősiességét emléktábla hirdeti a róla elnevezett lakótelepi utca egyik házának falán
A II. világháború után a laktanya rövid ideig üres, egyes épületeit bérbe adta a Honvédelmi Minisztérium, később légvédelmi tüzér egységek, parancsnokságok nyertek elhelyezést benne:
- 51. légvédelmi tüzérosztály 1949.10.01.-1950.09.30.
- 32. őrezred 1957. dec.-1962.08.03.
- 38. kivonuló légvédelmi tüzérhadosztály-parancsnokság 1950.10.01.-1957.03.31.
- 77. honi légvédelmi tüzérezred 1950.04.20.-1957.03.31.
- 73. honi könnyű légvédelmi tüzérezred 1950.11.01.-1957.03.31.
- 46. honi légvédelmi tüzérhadosztály-parancsnokság 1950.11.01.-1957.03.31.
A laktanyában nyert elhelyezést a XIII. kerületi Kerület Parancsnokság is, mint katonai közigazgatási egység.
A laktanya elnevezése a demokratikus hadsereg megalakulásával megváltozott, 1947-ben felvette a Mátyás király nevet.
Az 1956-os forradalom fegyveres konfliktusai a XIII. kerületet kevésbé érintették. A Mátyás laktanyában lévő légvédelmi tüzér parancsnokságot és az Esztergomból felrendelt harckocsi ezred részeit érintően említeni szükséges, hogy a Budapesti Pártbizottság felmentésére a laktanyából küldték ki azt az öt harckocsit, amelyek végül a rossz eligazításuk miatt, tévedésből a pártházat ostromlókat segítették, akik hamarosan el is foglalták a pártház épületét.
A fegyveres konfliktus felszámolására Budapestre érkező szovjet csapatok, más katonai objektumokkal együtt, november 6-án megszállták a kerület valamennyi laktanyáját, melyet a fegyveres ellenállás megszűnése után elhagytak.
1958-ban a Mátyás laktanya átépítésre került, majd pár év múlva az egész laktanya egy városfejlesztési koncepció következtében megszűnt laktanyaként funkcionálni. A volt laktanya egyes épületei más funkciót kaptak, más elemei szanálásra kerültek. Az épületek egy részét 1962-ben - a Honvédelmi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium megegyezése alapján - a Budapesti Műszaki Egyetem kapta meg, amelyekben kollégiumot alakítottak ki. A Budapesti Honvéd Sportegyesület egy épületet nőtlentiszti szállóként, a fedett lovardákat pedig sportlétesítményekként vette át és használ a mai napig. A volt laktanya területének nagyobb részén (a feleslegessé váló épületek szanálását követően) épült fel a Gidófalvy lakótelep.
1944, a nyilas hatalomátvétel után felerősödött az ellenállás. A fővárosban megalakult több, mint 30 ellenállási csoportból Angyalföldre is jutott, az itteni egység október 18-án alakult meg Gidófalvy Lajos főhadnagy vezetésével a Vilmos laktanyában, emellett több kisebb ellenálló csapat tevékenykedett a nyilas uralom alatt. Fő feladatuk a szabotázs, katonaszökevények segítése és az üzemi felszerelés elhurcolásának, megsemmisítésének megakadályozása.
Az üldözött zsidóság jó része az újlipótvárosi „védett házakban” lakott, az ő megmentésük érdekében tett erőfeszítésének elismeréseként Raoul Wallenberg svéd diplomatáról utcát neveztek el a városrészben és emlékmű is őrzi emlékét a Szent István parkban. Ángel Sanz Briz és Giorgio Perlasca érdemeit emléktáblák örökítik meg, melyek a Szent István park déli végében, az egykor nemzetközileg védett gettón belül spanyol oltalom alatt állott ház falán láthatók.
Életrajz. 1901. január 1-én az Udvarhely megyei Bögözön született Gidófalvi Lajos és Diószegi Rozália fiaként, vallása református. Tizenkét testvér közül ő volt a legidősebb, édesapja vasúti pályaőrként dolgozott. A marosvásárhelyi kereskedelmi iskolában érettségizett kitűnő eredménnyel, 1918 őszén Budapesten a közgazdasági egyetemre iratkozott be, tanulmányait azonban anyagi nehézségek miatt kénytelen volt abbahagyni. Volt minisztériumi tisztviselő, dolgozott segédmunkásként is. Mivel mindig is vonzotta a katonai pálya, 1927 és 1932 között önkéntesként szolgált a Magyar Királyi Honvédségnél. Leszerelés után családot alapított, 1933. július 26-án Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette a nála tíz évvel fiatalabb Zwar Annát, Zwar Ferenc és Zimmermann Klára lányát.
1938-ban behívták tartalékos tiszti tanfolyamra. Részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, melyről emlékérmei tanúskodtak. A XIII. kerületi katonai parancsnokságon mint körzeti leventeparancsnok működött, már hivatásos tiszti állományban, főhadnagyi rangban. 1944 őszén megbízást kapott a XIII/1. Kiegészítő Karhatalmi Század megalakítására, amely egység később Kisegítő Honvéd Karhatalmi Zászlóaljjá szerveződött.
Demokratikus gondolkodású és németellenes érzelmű tisztként lehetővé tette, hogy a Vilmos főhercegről elnevezett, XIII. kerületi tüzérlaktanyában levő alakulatánál katonaszökevények, szökött munkaszolgálatosok és más üldözöttek menedéket kapjanak. Olyan fegyveres csoportokat szervezett, amelyek megakadályozták egyes angyalföldi gyárak leszerelését, katonái őrizték meg a jövő számára a Ferdinánd-hidat, a Rákosrendező pályaudvart, az Aréna úti vasúti felüljárót. Ő és katonái látták el az akkor életet jelentő igazolványokkal a rászorulókat, élelmezték a csillagos és védett házak lakóit, fegyvert adtak az Újpesti víztornyot megvédő újpesti partizánoknak. Kapcsolatban állt Raoul Wallenberggel is.
1945 januárjának első napjaiban szűkebb törzsével együtt elhagyta a Vilmos Főherceg Laktanyát és elindultak, hogy megmentsék a Dunába robbantástól az aláaknázott Erzsébet hidat. Valószínűleg 1945. január 9-én az Erzsébet hídnál halt hősi halált, holttestét állítólag a híd környékén látták.
Az egykori Vilmos Főherceg Laktanya helyén az 1970-es években épült tiszti lakótelep a Gidófalvy Lajos utca közterületi elnevezést kapta.
Emlékét emléktábla őrzi a Gidófalvy Lajos utca 1. szám alatt.
1948-ban posztumusz őrnaggyá, majd születésének 90. évfordulója alkalmából 1991-ben a posztumusz ezredessé léptették elő.